Nem minden gazdás kutya boldog – a valódi boldogság nyomában

Ha meghalljuk, hogy egy kutyának van gazdája, sokan megnyugodva sóhajtanak: „Ó, neki jó dolga van, végre gazdásodott.”
De az igazság az, hogy a boldogság nem egy automatikus mellékterméke annak, hogy egy kutya otthonban él, sőt sok kutya kerül vissza a menhelyre a gazdák felelőtlensége, fejlődni vágyásuk hiánya okán. Egy saját gazdi, egy meleg ház és egy tál étel alapfeltételek – de önmagukban nem garanciák a lelki jólétre.  

Sőt, vannak kutyák, akik menhelyen élve, a gondoskodó kezek között, a napi törődés, séta és figyelem révén boldogabbak, mint olyan társaik, akik ugyan „gazdásak”, de magányban, meg nem értettségben töltik a mindennapjaikat. 

A láthatatlan boldogtalanság 

Egy kutya boldogtalansága sokszor nem látványos. Nem mindig a sírásból, vagy a szomorú tekintetből ismerjük fel, hanem a mély kapcsolatunk – már ha van – apró változásaiból és kutyánk jelzéseiből. Gyakran a viselkedés apró zavarai, a frusztrált, ideges reakciók, a túlpörgés vagy éppen a teljes befelé fordulás jelzi, hogy valami nincs rendben kedvencünkkel. 

Néhány gyakori helyzet, amikor egy gazdás kutya valójában nem boldog: 

• Séta – kapcsolat helyett küzdelem
  Hiába visszük le minden nap sétálni, ha a séta csak arról szól, hogy a kutya húzza a pórázt, fulladozik a nyakörvben, rángat ide-oda. Nem figyelünk egymásra, nincs párbeszéd, kapcsolat, nincs közös ritmus. Így a séta nem közös élmény, hanem csak egy feszültséggel teli, muszájból végzett tevékenység, vagy épp egy kellemetlen robotfeladat. 

• Elvárt viselkedés – meg nem értett igények
  A kutya „jó” kell legyen: ne ugasson, ne ugráljon, ne húzza a pórázt, ne rágjon, ne féljen. Ám, amikor fél, vagy stresszes, nem azt kérdezzük, hogy „miért”, hanem azonnal „nem szabadot” mondunk. A kutya félelmei, szorongásai nem maguktól múlnak el, ha nem értjük meg, mi okozza őket, csak mélyül a probléma. 

• Játék – de nem a kutya nyelvén
  Sokszor próbálunk játszani a kutyánkkal, de nem figyelünk rá, mi az, ami neki valódi öröm. Erőltetjük a labdadobálást, miközben ő inkább szaglászna, de csak az ösztönei miatt kergeti. Vagy, megvárnánk, hogy „kifáradjon”, miközben ő inkább kapcsolatot keresne velünk és ettől pörög a hétköznapok során. 

• Fizikai jelenlét – érzelmi távolság
  Lehet, hogy otthon vagyunk vele, de közben telefonozunk, tévézünk, dolgozunk. Ő pedig ott ül a közelünkben, csendesen, vagy épp türelmetlenül várva egy pillanatnyi figyelemre, amit sokszor észre sem veszünk. 

• „Kinti” kutya – társas lényként magányban
  „Dehát van egy nagy kertje, ahol szabadon rohangálhat!” – szokták mondani.
  De a kutya nem csak a futkározásért él, ő társas lény. Nem a kerítés ad neki biztonságot, hanem a gazda közelsége, a közös tevékenységek, a figyelem, a megfelelő szabályok, ugyanis a kert is csak egy nagyméretű kutyaház, ami olyan, mint nekünk egy szabadtéri börtön, például a bolíviai San Pedro. 

Mi kell valójában egy kutya boldogságához? 

A boldogság nem egy tál étel, vagy néhány simi, hanem kapcsolat és fejlődés kérdése. Egy kutya boldogsága a mindennapi, kétirányú kapcsolódásból születik: 

• Ha értjük és válaszolunk a jelzéseire. 

• Ha figyelünk a félelmeire, és segítünk neki túllépni rajtuk, nem pedig büntetjük érte. 

• Ha a séta nem feszültségről, hanem nyugodt vándorlásról, együttmozgásról szól. 

• Ha közösen tanulunk és fejlődünk vele türelemmel, nem csak elvárásokkal. 

• Ha időt adunk neki, és jelen vagyunk a közös pillanatokban, nem csak fizikailag, de lelkileg is. 

A kutyának nem tökéletes gazdára van szüksége. Hanem olyanra, aki figyel, aki tanulni akar, aki hajlandó megérteni és alkalmazkodni… ahogy ő is alkalmazkodik hozzánk és tanul rólunk minden egyes nap!

 A boldogság nem mindig látványos – de mindig érezhető 

Lehet, hogy egy kutya, aki „csak” egy menhelyen él, naponta kap sétát, simogatást, biztató szavakat, és boldogan szalad az emberekhez, akiket szeret. És lehet, hogy egy másik, aki egy nagy kertes házban él „saját gazdával”, nap mint nap egyedül unatkozik, frusztráltan rágja a kerítést, vagy csendben beletörődik az érzelmi elszigeteltségbe, vagy épp a megnemértése miatt állandóan izgatott. 

A kérdés nem az, hogy van-e gazdája. A kérdés az, hogy van-e kapcsolatuk. 

Egy kutya nem „tulajdon” vagy „tárgy”, ő társ, aki velünk, általunk és miattunk éli meg a boldogságát, vagy épp a boldogtalanságát.
Minden nap lehetőségünk van rá, hogy választ adjunk, csak etetni, sétáltatni, kiszolgálni akarjuk őt? Vagy igazán együtt élni vele, megértésben, közös örömökben, valódi társakként, együtt, csapatként?

Ha szeretnél fejlődni, folyamatos mentorálásban részesülni, hogy kihozd magadból és kedvencedből a legtöbbet, akkor szeretettel várlak a VIP Mentor Klub közösségünkben! A kurzusaim között a Kutyanevelési Stratégia című előadásnál tudsz csatlakozni!

 

Képek forrásai: paradepets.com, pexels.com, flickr.com