Egy kutyával való együttélés tele van jó szándékú próbálkozásokkal és néha félreértésekkel is. Sokan csinálunk olyan dolgokat, amikről hisszük, hogy segítenek, közben mégis épp ezek akadályozhatják a fejlődést, ezért most néhány gyakori félreértést szeretnék bemutatni.
1. „Ha leül, akkor nyugodt” – a testhelyzet nem egyenlő a belső állapottal
Sokan azt hiszik, hogy ha leültetik a kutyát izgatott helyzetben, például amikor jön szembe egy másik kutya, azzal máris kezelik a feszültséget. Valójában a kutya ülhet, vagy feküdhet úgy is, hogy belül teljesen fel van spannolva – remeg, előre dől és izzik benne a készenlét. Az ülés önmagában csak egy tanult fizikai pozíció és nem a nyugalom jele. Ha így jutalmazzuk, akkor azt tanulja meg, hogy feszült állapotban is érdemes ülni, ami hosszú távon egyáltalán nem segít. Érdemesebb a nyugodt testbeszédet, elfordulást, fókuszváltást és a laza viselkedést jutalmazni, mert ezek valóban a belső szabályozás jelei, még akkor is, ha a kutya esetleg álló helyzetben van.
2. „Fárasszuk le, hogy nyugodtabb legyen” – a túlpörgetett kutya paradoxona
A gazdák gyakran azt gondolják, hogy a sok mozgás automatikusan nyugodtabb kutyát eredményez. Azonban a rendszeres, kontroll nélküli aktivitás – mint például a labdázás vagy futtatóban rohangálás – sokszor épp az ellenkezőjét váltja ki, mert túlpörgeti az idegrendszert. Ez azt jelenti, hogy a kutya idővel még több mozgást igényel majd ahhoz, hogy ugyanolyan „fáradtnak” érezze magát. Ezzel nem csillapodik, hanem edződik a pörgésre, de nem feltétlenül fizikailag, hanem mentálisan. A kiegyensúlyozottság inkább mentális gyakorlatokkal, lassabb tempójú, fókuszált sétákkal és nyugalmi tanítással érhető el.
3. „Szaladd ki magad, utána nyugodtan sétálunk” – de mit tanul ebből a kutya?
Amikor a gazdák úgy kezdik a sétát, hogy előbb engedik a kutyának, hogy rohanjon, játszon, gyakran azt várják, hogy így nyugodtabban megy majd pórázon. A valóság viszont az, hogy a kutya felpörgetett állapotból indul neki a sétának, és nem tanulja meg, mit jelent nyugodtan elindulni és figyelni a gazdára. Így a séta sem válik közös, szabályozott élménnyé, hanem csak egy következő ingeráradattá és ez megerősíti azt, hogy mindig felspannoltan kell „kezdeni” a dolgokat. A valódi tanulás akkor történik, ha a kutya már az indulás előtt nyugodt állapotban van és a séta maga válik a szabálytanulás, együttműködés terepévé.
4. „Elterelem a figyelmét, és nem lesz baj” – de mi marad ki a tanulásból?
Sok gazda falatot, játékot vagy hangos figyelemelterelést használ, ha a kutya izgalmas vagy ijesztő ingerhez közeledik, például másik kutyához. Bár ez ideiglenesen működhet, hosszú távon nem tanítja meg a kutyának, hogy önállóan kezelje ezeket a helyzeteket. A kutya nem tanul meg megbirkózni az ingerrel, csak el van terelve róla – így az alapreakció (pl. ugatás, feszülés) megmaradhat, csak a háttérbe szorul. Amint az elterelés nem működik, előjön az eredeti viselkedés. Helyette érdemes az önszabályozást tanítani: például ha a kutya magától elfordul vagy visszanéz a gazdára, azt jutalmazzuk – ez valódi tanulás lehet.
5. „A pórázhúzást meg kell akadályozni” – de mitől húz a kutya?
Sokan úgy gondolják, hogy a pórázon húzás egyszerűen csak egy szokás, amit erővel meg lehet szüntetni – például rövid póráz, hám, vagy rángatás segítségével. A valóságban azonban a húzás sokszor az érzelmi túltöltöttség jele, például a kutya túl izgatott, frusztrált, vagy nem tud máshogy reagálni az ingerekre és a gazdájára sem tanult meg figyelni. Ha ilyenkor csak fizikai korrekciót alkalmazunk, de nem tanítjuk meg a kutyának, hogyan legyen mentálisan jelen és laza, akkor nem oldódik meg maga az ok. A laza pórázon való séta tanítása a kutya érzelmi állapotával kezdődik: figyelemépítés, megértetés, tempócsökkentés és a közös ritmus kialakítása.
6. „Majd megszokja, idővel elmúlik” – a problémák nem nőnek ki, csak mélyebben beépülnek
Az idő önmagában nem old meg semmit a kutyanevelésben. Ha egy viselkedés rendszeresen előfordul, akkor a kutya nem csak megtartja, hanem megerősíti azt. Például ha kölyökkorában húz a pórázon, és ezt hagyjuk, akkor felnőttként már reflexként fogja tenni. Ugyanez igaz a szeparációs szorongásra, reaktivitásra, figyelemhiányra és tulajdonképpen minden problémára. A korai felismerés és a célzott tanítás sokkal hatékonyabb, mint a „majd kinövi” szemlélet.
Ha úgy érzed, hogy bármelyik pontban magadra ismertél, semmi gond, ez teljesen természetes, sokan járnak hasonló cipőben. Ha szeretnéd jobban megérteni a kutyád viselkedését, és szívesen tanulnál egy gyakorlatias, kapcsolatközpontú szemléletben, akkor szeretettel ajánlom az online kurzusaimat: https://webinarium.zoltankaray.com/
Képek forrása: www.pexels.com, www.pixabay.com
