A kutyák és más állatok humanizálása, vagyis emberi tulajdonságokkal való felruházása egyre elterjedtebb jelenség a modern társadalmakban. Sokan családtagként kezelik kedvenceiket, öltöztetik őket, különleges ételekkel kényeztetik, sőt, néha még emberi érzelmeket és szándékokat is tulajdonítanak nekik. De miért van ez így? Mi áll a háttérben, és milyen következményei lehetnek ennek a viselkedésnek? Ebben a cikkben erről írok néhány gondolatot.
Miért humanizáljuk a kutyákat?
A humanizálás pszichológiai és szociokulturális okokra vezethető vissza:
- Társas lények vagyunk – Az emberek természetüknél fogva szociális lények, akik erős érzelmi kötelékeket alakítanak ki más élőlényekkel. A kutyák, mint hűséges és szeretetteljes társak, kiváló alanyai ennek a folyamatnak és tulajdonképpen ők azok, akik akaratlanul tévesztenek meg minket.
- Evolúciós gyökerek – Az ember évezredek óta háziasította a kutyát, és a szelekció során előnyben részesítette azokat az egyedeket, akik jobban tudtak kommunikálni az emberrel. Ezt a kutyák nagyon jól kifejlesztették, ezért gyakran tűnik úgy, mintha valóban értenék az emberi érzéseket és szavakat.
- Antropomorfizmus – Az emberi agy hajlamos arra, hogy más élőlények viselkedését saját szemszögéből értelmezze. Ezért gondolhatjuk azt, hogy a kutyánk „bűntudatos” arcot vág, ha rosszat tett, miközben valójában a testbeszéde a félelem, vagy az alárendeltség jelét mutatja. Az emberi agy nem szereti a bonyolult, összetett dolgokat, szeret mindent leegyszerűsíteni, ezért vagyunk képesek könnyen félreértelmezni kutyánk jelzéseit. Megvizsgálni a testbeszéd legapróbb részleteit, kielemezni az adott helyzet, már egy bonyolultabb művelet, az agynak egyszerűbb rámondani, hogy bűntudatos. Ám, a precízebb, racionálisabb rálátásunk, a kutyák pontos megismerésével fejleszthető.
- Magány és érzelmi szükségletek – A modern világban sok ember érzelmi támogatásért fordul háziállataihoz. Egy szeretett kutya olyan szerepet tölthet be, amelyet egykor közeli családtagok vagy barátok töltöttek be. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy ők nem pszichológusok és a rájuk nyomott érzelmi nehézségeink, elakadásaink komoly károkat okozhatnak a mentális jólétükben. Ha egy kutyától érzelmileg elveszünk azzal, hogy mondjuk vigaszt nyújt egy számunkra nehéz helyzetben, akkor egyidejűleg vissza is kell neki adni, a következetes szabályokra épülő határozott, egyben szeretetteljes nevelési hozzáállásunkkal. Így teremthető meg a kapcsolatunk és az ő lelki egyensúlya.
- Médiából és popkultúrából eredő hatások – A filmek, reklámok és közösségi média gyakran ábrázolják a kutyákat emberi tulajdonságokkal felruházva, ami tovább erősíti az emberekben azt a hajlamot, hogy saját érzelmeiket vetítsék rájuk. Ez rendkívül káros hatásokkal jár a kutyás társadalmunkban, de ez ellen sajnos nincs mit tenni. De azellen van, hogy tudatosabbak, informáltabbak legyünk a kutyák valódi lényéről.
- Empátia és kötődés kialakulása – Az emberek hajlamosak azokat a lényeket, akikkel sok időt töltenek, érzelmileg közelebb érezni magukhoz, ezért természetes, hogy saját érzéseiket és gondolataikat vetítik ki rájuk. Ez főleg azokra a gazdákra jellemző, akik egyedül élnek kedvenceikkel és a hozzájuk legközelebb álló élőlény a kutyájuk.
Milyen problémákat okozhat a humanizálás?
Bár a kutyák szeretetteljes gondozása természetes és egészséges dolog, tapasztalataim szerint a túlzott humanizálás káros hatásokkal is járhat:
- Viselkedési problémák – Ha egy kutyát emberként kezelünk és emberi érzelmekkel, tulajdonságokkal ruházunk fel, elhanyagolhatjuk a fajra, azaz a kutyára, mint állatra jellemző szükségleteit. Például, ha egy kutyát soha nem hagyunk egyedül, mert azt gondoljuk, hogy „szomorú” lenne, könnyen szeparációs szorongás alakulhat ki nála, akár csak a gyerekeknél. Ha például az érzéseiket emberi érzéseknek értelmezzük, akkor könnyen félreérthetjük a valódi érzelmeiket, lelki állapotukat, ami kommunikációs, ezáltal viselkedésbeli problémákhoz, zavarokhoz vezethet
- Egészségügyi gondok – A kutyák étrendje eltér az emberétől. Ha emberi ételekkel etetjük őket, az súlyos emésztési problémákhoz és elhízáshoz vezethet. Ugyanígy, ha cipőt vagy ruhát adunk rájuk, amely akadályozza a mozgásukat, az káros lehet számukra, nem beszélve a kutya babakocsikról és egyéb termékekről. Sokszor hisszük azt, hogy kutyánk nem kapott elég ételt, mert tulajdonképpen mindig kunyerál, akárcsak egy gyermek, amikor éhes. De valójában a kutyák ösztönösen működnek úgy, hogy amig van étel, addig azt el kell fogyasztani, mert nem tudják, hogy mit hoz a holnap. Még akkor sem, ha 10 éven keresztül minden nap, este 8 órakor kaptak enni. A kutyák és minden állat a jelenben él, nem tudnak logikusan gondolkodni, mint mi emberek, ezért erre is oda kell figyelni, mert könnyen elhízhat kedvencünk, ha ezt félre értelmezzük.
- Kommunikációs zavarok – A kutyák nem értenek emberi nyelven, hanem testbeszéden hangokon és energián (kisugárzás) keresztül kommunikálnak. Ha emberi módon próbálunk „beszélni” velük, az félreértésekhez vezethet. Például a túlzott ölelgetés stresszt okozhat egyes kutyáknál, mert ezt dominanciajelként, vagy támadásként értelmezhetik. Vannak kutyák, akik kevésbé szeretik a testi kontaktust, ezért, ha ezt rájuk erőltetjük, akkor a viselkedésük könnyen átfordulhat agresszióba.
- A kutya függetlenségének korlátozása – A kutyáknak szükségük van szabadságra, mozgásra és természetes ösztöneik kiélésére. Ha kizárólag „babaszerepben” kezeljük őket, azzal elnyomhatjuk természetes viselkedési formáikat, például a szaglászás, ásás vagy vadászat iránti igényüket. Gondoljunk csak kisméretű fajtákra, hányszor látjuk őket ölben, táskában, kutyahordozóban? Sokszor… nem szabad elfelejtenünk, hogy a kisméretű kutyák legbelül ugyanolyanok, mint a nagyobb társaik, ezért fontos, hogy hozzájuk is kutyaként viszonyuljunk. Egy malamutot az ember ritkán emelget, vagy vesz ölbe és számára ez is a természetes, hiszen a természetben sem emelgeti senki, vagy oldja meg helyette a problémát. Akkor gondoljunk bele, hogy például egy yorkinál (akinél szintén ez a természetes) mennyi kárt okoz? Hát, láthatjuk, nem véletlenül, hogy a kisebb méretű kutyák harciasabbak, barátságtalanabbak és úgy tűnik, hogy napóleon komplexusban szenvednek, pedig ez nem komplexus, hanem a gazda okozta frusztráció és stressz.
- Helytelen büntetés és jutalmazás – Az emberek hajlamosak az emberi erkölcsök szerint megítélni a kutyák cselekedeteit, ami miatt helytelen módon büntethetik vagy jutalmazhatják őket. Ez összezavarhatja az állatot, és bizonytalanságot kelthet benne. Rengetegszer látom, hogy a gazdák ok nélkül jutalomfalatokat osztogatnak a kutyájuknak, anélkül, hogy nincs ok a jutalomra. Pedig a nevében is benne van, jutalomfalat. Ezt akkor kell adni, ha a kutyát jutalmazzuk egy jó cselekedete miatt, például, ha egy szituációban számunkra jól viselkedik, vagy ha egy adott parancsot végrehajtott. A kutyákat nem szabad ok nélkül jutalmazni, akár csak egy gyermek esetében, mert akkor sosem fogja értékelni a jutalmat, sőt, rövid időn belül ezt el is fogja várni. A jutalmazás, beleértve a falatot, a kedves szavakat, simogatást, legyen mindig jutalom a számára, amelyekben akkor kell, hogy részesüljön, ha ezt kiérdemelte.
- Túlzottan védelmező magatartás – Ha túlságosan óvjuk a kutyánkat, például nem engedjük más kutyákkal találkozni vagy szabadon mozogni, az gátolhatja a szociális fejlődését és szorongóvá teheti. Ez nem csak a más kutyákkal való szocializációra érvényes, hanem a korábban említett ,,majd a gazdi megoldja helyetted” hozzáállásra is. Kell, hogy a kutya önállósuljon, egyedül oldjon meg problémákat, mert ha mindenben segítünk, vagy a kihívásokat megoldjuk helyettük, akkor nem kívánt szorongások és bizonytalanság alakulhat ki. Sok kutya éppen ezért fél az autóban, nem mer felmenni a lépcsőn, vagy emberek között sétálni, mert a gazda ezekben a helyzetekben ölbe kapta, és átcipelte a kihívás felett. A félelmeinkkel mi emberek csak úgy tudunk megbirkózni, ha szembenézünk velük, ez a kutyák esetében sincs másképp.
Hogyan találjuk meg az egyensúlyt?
- Megfelelő kiképzés és határok – A kutyáknak szükségük van egyértelmű szabályokra, következetes nevelésre, világos útmutatásokra és kommunikációra. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy milyen viselkedést várunk el tőlük, és ezt határozottan, céltudatosan, de szeretetteljes módon közvetítjük, akkor egy kiegyensúlyozott és biztonságos kapcsolat alakulhat ki közöttünk. Ha a kutya labilitást érez a következetes nevelés és szabályok hiánya miatt, akkor a viselkedése, az egyénisége bizonytalanságba, frusztrációba fordulhat át, amelyben a kutyák gyakran meg is rekednek.
- Fajtájuknak megfelelő gondozás – Minden kutya más igényekkel rendelkezik, ezért fontos, hogy figyelembe vegyük a természetes szükségleteiket. Elsőként az állat igényeit kell előtérbe helyezni, aztán a kutyáét, majd a fajtát és végül az egyéniségét, ebben a sorrendben. A probléma általában az, hogy a gazdák ezt a sorrendet fordítva látják és fordítva állnak kedvencünkhöz is. Ugyanakkor fontos tudni, hogy egy energikus fajta, mint a border collie, több mozgást és mentális stimulációt igényel, míg egy kisebb, kevésbé aktív fajta, másfajta törődést. Egy malamut jól érzi magát hideg időben, de mondjuk egy tacskó már kevésbé.
Szeretet és tisztelet egyensúlya – A kutya iránti szeretet nem egyenlő azzal, hogy emberként bánunk vele. A legjobb, amit tehetünk érte, hogy figyelembe vesszük a természetes ösztöneit és biztosítjuk számára azokat a feltételeket, amelyekben a legboldogabb lehet. Az érzelmi kötődésünk kifejezése mellett elengedhetetlen, hogy tiszteljük és megértsük őt kutyaként. Hasznos lehet olykor beleképzelni magunkat az adott helyzetébe, hogy miként érezheti magát, mi lenne számára a legjobb. Ez esetben fontos a korábban említett sorrend és megközelítés, hogy a kutya helyzetébe próbáljunk belelátni, ne egy szőrös gyermekébe! A kutyák humanizálása érthető és természetes jelenség, de fontos, hogy ne veszítsük szem elől, hogy ők másképp működnek, mint mi. Ha ezt tiszteletben tartjuk, boldogabb és kiegyensúlyozottabb kapcsolatot alakíthatunk ki velük.
