Sok gazda hiszi, hogy a kutyanevelés legbiztosabb eszköze a jutalomfalat. „Ha van nálam nasi, figyel rám, ha nincs, akkor nem.” Bizonyára ismerős a helyzet… elsőre logikusnak is tűnik, de gondolj bele, hogy mi történik akkor, ha egyszer csak üres a zsebed? Ha nincs a kezedben a falat, hanem egy szembejövő kutya, vagy egy kisgyerek kelti fel kedvenced figyelmét?
A falatra épített „engedelmesség” ma már általános megközelítés, ám egy idő után olyanná válik, mint egy börtön, ugyanis leláncolja a kutya figyelmét és gátat szab a gazdával való elemi kapcsolat mélyítésében. A kutya nem azért működik együtt veled, mert te vagy számára a biztos pont, hanem mert vágyik arra, amit előhúzhatsz a zsebedből. Ugyanakkor abban a pillanatban, amikor a nasi eltűnik, sokszor eltűnik a figyelem is. De tényleg így kellene működnie a kapcsolatotoknak? Tényleg elég, ha egy marék keksz irányítja azt, ahogyan a kutyád rád néz, követ vagy éppen engedelmeskedik?
A kutyák valójában sokkal többre vágynak. Biztonságra, egyértelmű vezetésre, nyugodt, következetes kommunikációra. A falat csak egy eszköz lehet – hasznos, főleg kölyökkorban vagy új helyzetekben, trükkök tanításában –, de soha nem szabad, hogy átvegye a vezető szerepet… mert nem is tudja. Egy kutya nem a kaja miatt kötődik hozzánk, hanem azért, mert érzi: érthetően jelezzük, mit várunk el tőle, és emellett nyugalomban is lehet. A nyugalom a kulcs, hiszen a falat, a túlzott buzdítás, a folyamatos „Figyelj rám!” izgatottá teszi a kutyákat, ami a legtöbb helyzetben felerősíti a nem kívánt viselkedést. Valahol ezt biztosan érzed legbelül, biztosan tapasztaltad már.
Ez persze nem azt jelenti, hogy soha többé ne adj jutalomfalatot, de érdemes megkérdezd magadtól: vajon mi történik, ha leteszem a nasit és csak én maradok? Akkor is rám figyel? Akkor is mellettem marad? Akkor is megcsinálja a trükköket? Tudom magam mellett vezetni nyugodtan, laza pórázon? Ha a válasz nem, akkor valójában nem én vagyok a középpont, hanem a kaja.
Természetesen nem arról van szó, hogy a jutalomfalatnak soha ne lenne helye a nevelésben, vagy a tanításban. Új viselkedés vagy trükk tanításánál kifejezetten hasznos eszköz lehet, főleg az első lépésekben. Ugyanígy jól jöhet akkor is, ha a kutya bizonytalan, és egy kis plusz motivációra van szüksége ahhoz, hogy bátran próbálkozzon. Kölyökkorban szintén nagy segítséget adhat, amikor minden új, és még nincs kialakult rutin, vagy akár stresszes helyzetek után is, amikor oldani szeretnénk a feszültséget.
Azonban vannak helyzetek, amikor a falat többet árt, mint használ. Ha a kutya már érti a feladatot és csak az étel miatt hajtja végre, akkor ideje elhagyni a jutalmazást, különben soha nem a rád fog figyelni, hanem a zsebedre. Ugyanez igaz a sétákra is: ha közben kizárólag a falatra koncentrál, nem pedig rád, akkor a kapcsolatotok alapja nem te vagy, hanem az étel… és talán a legfontosabb: nevelésnél, különböző tiltások és szabályok betartatásánál a falatnak nincs helye. Ilyenkor a tiszta, érthető kommunikáció és a következetesség adja a biztonságot a kutyának. Fontos kiemelni, hogy a falattal, dicsérettel mindig a kutya pillanatnyi mentális állapotát erősítjük és nem a viselkedését. Ha egy helyzetben a kutya feszült, mondjuk egy másik kutya, vagy macska láttán, akkor ez esetben a falat egy jutalom lesz a mentális állapotára, – tehát a feszültségre, agresszióra, reaktivitásra – még akkor is, ha a szándékod például a figyelemelterelés. Részedről ez esetben a jutalmazás egy jóváhagyás, amivel azt közlöd felé: ,,Támogatom, a reaktív viselkedésedet, csak így tovább!” Persze lekenyerezni egy kutyát sokszor könnyen le lehet, nem szükséges az elmélyített tudás hozzá, mert elegendő csak egy karnyújtás, de a valódi kapcsolatért már tenni kell, sokszor rengeteg munka árán, még akár önfejlesztés formájában is.
Ha szeretnél megtapasztalni egy olyan sétát, ahol a figyelem és a nyugalom nem a falattól függ, hanem tőled, a jelzéseidtől és az egyértelmű kommunikációdtól, akkor érdemes megnézned a Láb melletti Séta Egyszerűen online kurzusomat, amiből könnyedén megtanulhatod ennek a felépítését. Több száz gazdi tapasztalta már meg, hogy a séta lehet nyugodt, harmonikus is – falatok, beszéd és gügyögés nélkül.
