A kutyatartás és nevelés terén hosszú ideig uralkodó nézet volt a falkaelmélet, amely a kutyák és a farkasok közötti hasonlóságokra épített. Ez az elmélet azt sugallta, hogy a kutyák hierarchikus falkában élnek, és az embernek dominánsként kell viselkednie ahhoz, hogy a kutya engedelmeskedjen. Az elmúlt évtizedekben azonban a modern etológiai kutatások és persze a tapasztalatok bebizonyították, hogy ez a megközelítés nemcsak pontatlan, hanem gyakran káros is. Ez persze nem jelenti azt, hogy a két faj között ne lenne ösztönös értelemben hasonlóság, mert nagyon is van, de a kutyák domesztikációja révén ezek egy része már finomodott, vagy teljesen átformálódott. Nézzük meg, miért vált elavulttá a falkaelmélet, és milyen módszerek váltak be helyette!
A falkaelmélet eredete és félreértése
A falkaelmélet a 20. század közepén vált népszerűvé, főként a farkasok viselkedését tanulmányozó kutatások alapján. A korai tanulmányok szerint a farkasok merev hierarchiában élnek, ahol az alfa hím és nőstény uralja a falkát, míg a többi egyed aláveti magát nekik. Ezek az elméletek azonban fogságban élő farkasok megfigyelésére épültek, nem pedig a vadon élő állatok viselkedésére.
David Mech, a farkasok viselkedésének egyik legismertebb kutatója, később maga is elismerte, hogy a korábbi megállapítások tévesek voltak, ám ez már kevésbé terjedt el a falkaelmélettel szimpatizáló trénerek körében. A vadon élő farkasok nem hierarchikus, kényszerített dominancián alapuló rendszerekben élnek, hanem családszerű struktúrában, ahol a szülők és az idősebb egyedek természetes vezető szerepet töltenek be. Tehát nem minden áron uralkodnak, de kötelezően vezetnek!
Régi, elavult kiképzési technikák
A falkaelmélet félreértése miatt számos kemény és gyakran kegyetlen kutyakiképzési technika alakult ki. Ezek a módszerek azon a téves feltételezésen alapultak, hogy a kutyák folyamatosan kihívják az emberi „alfák” tekintélyét, és ezt domináns viselkedéssel kell visszaszorítani.
Japán vacsora – A módszer szerint a gazdának a földön kellett ennie a kutya előtt, miközben az állat nem érhetett az ételhez. Ez azt a célt szolgálta, hogy a gazda demonstrálja dominanciáját az ételhez való elsődleges hozzáféréssel. Ma már tudjuk, hogy a kutyák nem értelmezik ezt a helyzetet így, és az étkezési sorrend sem befolyásolja a kapcsolatot. Ennek ellenére még ma is van, aki ezt használja, akárcsak a kutya ételének a kézzel való megkavarását is. Ez az elmélet szerint az ételbe belekerül a gazdának a szaga, ami alapján a kutyában tudatosulni fog, hogy az étel a gazdáé. Ez egy elavult, légbőlkapott megközelítés és semmi nem bizonyítja a hatékonyságát.
A kutya lenyomása – A kutyát az oldalára kellett fektetni, és erőszakkal ott tartani, amíg fel nem adta a „harcot”. Ezt a technikát agresszív, vagy dominánsnak vélt kutyáknál alkalmazták, de később kiderült, hogy ez a módszer nemcsak hogy félelmet és stresszt okozhat, de akár további agressziót is kiválthat a kutyából. Személy szerint én is alkalmaztam ezt régebben, eddigi pályafutásom során 3-szor, 4-szer olyan kutyáknál, akik valóban agresszívek voltak, felém támadtak, komolyan haraptak és semmi mással nem tudtam lenyugtatni őket. Ez esetben ezt nem a dominancia kifejezésére alkalmaztam, hanem a kutya lenyugtatása céljából. Ezekben az esetekben számomra és a kutya számára is bevált, de ez nem minden kutyánál alkalmazható és ismerni kell a pontos kivitelezését.
A falkából való kirekesztés – Ha egy kutya rosszul viselkedett, a gazda teljesen figyelmen kívül hagyta, vagy akár fizikailag is eltávolította a közös térből, akár erőszakkal. Bár a figyelem megvonása bizonyos helyzetekben működhet, a szándékos és túlzott izoláció nem természetes a kutyák számára, és szorongást okozhat. Fontos a kirekesztés és a figyelem megvonása, azaz a kutya ignorálása között különbséget tenni.
Fizikai fenyítés és szigorú dominancia alapú agresszív nevelés – Az olyan módszerek, mint a nyakörv agresszív rángatása, a pórázon való fojtogatás vagy a kutya megütése, rúgása, megfélemlítése, megadásra késztetése hosszú ideig elfogadottnak számítottak. Az ilyen technikák azonban megbontják a kutya és az ember közötti bizalmat, és akár súlyos viselkedési problémákat is okozhatnak. A kutya nem együttműködést tanul, hanem félelmet tanúsít, vagyis nem a gazda tisztelete, a közös bizalom miatt fog megtenni dolgokat, hanem a félelme miatt. Ennek hatására egy szorongó labilis kutya lehet belőle.
A kutya erőszakos kifárasztása a dominancia érdekében – Régebben sokan hitték, hogy egy kutyát úgy lehet engedelmessé tenni, ha fizikailag teljesen kifárasztják, például extrém hosszú sétával vagy kimerítő futással, ezzel mutatva a kutya felé, hogy a gazda kitartóbb, erősebb, dominánsabb. Bár a mozgás fontos, a kényszerített és túlzott aktivitás nem helyettesíti a megfelelő mentális stimulációt és tréninget, legfeljebb egy kis időre ,,leszedálja” a kutyát, amiből úgy tűnhet, hogy megadóvá vált.
A modern kutyakiképzés alapelvei
A legújabb kutatások és tapasztalatok alapján a kutyakiképzés szemlélete alapjaiban változott meg. A jelenlegi megközelítések a pozitív megerősítésre, a kommunikációra és a kutyák természetes viselkedésének megértésére épülnek. Tehát nem „alfaként” kell fellépnünk, hanem következetes, egyben szeretetteljes vezetőként. A büntetés helyett érdemes a megértetést választani, valamint helyes viselkedés esetén a pozitív megerősítést: ha a kutya a jó viselkedést jutalomfalattal, dicsérettel társítja, szívesen fog engedelmeskedni.
Pozitív megerősítés – A kívánt viselkedés jutalmazása (pl. jutalomfalattal, dicsérettel, játékkal) sokkal hatékonyabb lehet, mint a csak büntetésre alapuló megközelítés. A kutyák hamarabb tanulnak, ha sikerélményhez kötik a tanulási folyamatot, mintha csak állandóan büntetnék a rossz viselkedésért.
Kapcsolat és bizalom építése – A modern gondolkodású kutyatartók és trénerek arra törekednek, hogy erős, bizalomra épülő kapcsolatot alakítsanak ki kedvenceikkel, ahelyett, hogy erőszakkal kényszerítenék az engedelmességet. Mindkét megközelítéssel el lehet érni eredményeket, ám egyáltalán nem mindegy, hogy a gazda, de főként a kutya miként érzi magát közben és az ember/kutya kapcsolatban.
Környezetgazdagítás és mentális stimuláció – A modern kutyatartás és képzés már felismerte, hogy a kutyák viselkedési problémáinak nagy része a mentális és fizikai kihívások hiányából ered. Ennek ellensúlyozására változatos környezeti ingerekre, tanulási lehetőségekre és mozgásra van szükségük. Egy egyszerű példával élve egy kutyákra reaktív kutyát nem megbüntetni kell a rossz viselkedése miatt, mert ettől nem lesz barátságosabb, helyette érdemes közösségbe vinni és szocializálni.
Konklúzió
A falkaelmélet és az azon alapuló nevelési módszerek ma már elavultnak és pontatlannak bizonyulnak. A modern képzés tudományosan is megalapozott, pozitív módszerekkel helyettesítette ezeket a régi, sokszor kegyetlen technikákat. A kutyák nem ellenségek vagy kihívók, hanem érző lények, akik tanulni és együttműködni szeretnének az emberrel, így a sikeres nevelés titka a kölcsönös tisztelet, a türelem, a bizalom és a pozitív kapcsolat kialakítása. Mindezekkel együtt véleményem szerint a kutya mégiscsak egy alárendelt lény a szó jó értelmében, hiszen normál esetben mi vagyunk az ő vezetője és tőlünk függ az élete. Mi felelünk érte és nem ő értünk, de ez nem jelenti azt, hogy el kell nyomni, vagy uralkodni kell felette, csupán céltudatosan vezetni kell őt úgy, hogy ezt meg is értse.
Képek forrása: https://depositphotos.com
