Szorong, ha egyedül van

A szeparációs szorongás egy rendkívül gyakori probléma, ám nem összekeverendő a megjátszott szorongással. Ez utóbbi egy tanult viselkedés, amikor is a kutya rosszalkodik annak érdekében, hogy figyelmet kapjon. Még akkor is, ha a tettei után dorgálás következik, a lényeg, hogy foglalkoznak vele. A negatív figyelem sok esetben jutalom lehet a kutya szemében, de ez nem stressz, csak egyszerűen rossz viselkedés. A megjátszott, szimulált szorongást viszonylag könnyen lehet kezelni, csak fel kell építeni a kutyában a nyugalmat és engedelmességre kell tanítani. Sokszor kell a helyére küldeni és nem szabad engedni, hogy kövessen a lakáson, kerten belül. Meg kell tanulnia, hogy a fekhelye, kutyaháza a nyugalom bázisa. Az egyedüllétét fokozatosan kell növelni, mindemellett szigorú szabályokat kell bevezetni.

forrás: pexels.com

A valódi szeparációs szorongás már egy komolyabb probléma és meglehetősen gyakori. A természetben élő kutyák falkában élnek és ott nem természetes, hogy elhagyják azt. A falka a bázis és a biztonság megtestesítője, és ha ez egy kutya életéből hiányzik, akkor ott felborul a természetes egyensúly. A kutyáinkkal kölyökkorukban minden percben együtt vagyunk, majd ahogy cseperednek, magukra hagyjuk őket. Ebben az esetben mi vagyunk a falkája és a biztonság forrása.

Sokszor a stressznek kiváltó oka lehet a felgyülemlett energia, de ha nem ez váltja ki, akkor is fokozhatja, ezért minden távozás előtt mozgassuk le egy kiadós sétával. Segíthet, ha a sétáltatás után megetetjük, mert ezzel úgy érzi, hogy megdolgozott és az étkezés után jöhet a megérdemelt pihenés. A túlzott szeret és törődés is erősítheti a problémát, ezért ezekre mindenképp oda kell figyelnünk. Kutyánkat fokozatosan kell hozzászoktatni az egyedülléthez, először csak néhány percre, majd egyre hosszabb időre. A találkozásnál ne dicsérjük, és ne tápláljunk szeretet, lehetőleg hagyjuk őt figyelmen kívül. Erre nagyon jó megoldás lehet a helyben maradás megtanulása, házon, kerten belül.

Amikor már házon belül jól teljesít és a stressznek nyoma sincs, akkor lehet gyakorolni a távozást. A fokozatosság itt is nagy szerepet játszik, ezért az időt lassan kell növelni. Távozáskor semmi esetre se búcsúzzunk el tőle, és érkezésnél ne üdvözöljük, valamint ne is engedjük, hogy izgalomba jöjjön. Ha ez megtörténik, akkor csak tápláljuk benne a szorongást. Csak akkor jutalmazhatjuk, ha nyugodt állapotban van, és ezt csak is akkor tehetjük meg, ha magunkhoz hívjuk. Ne engedjük, hogy kikövetelje a szeretet, a személyes terünket, ezt minden esetben nekünk kell meghatározni.

Távozáskor segítség lehet, ha a mindennapi rutint megváltoztatjuk. A kutyák is a szokások rabjai, akár csak mi emberek. Gyakran a szorongást már egy, a kutyára vetett pillantás, a kulcscsomó csörgése is kiválthatja. Vegyük fel máshol a cipőnket, tartsuk máshol a kabátot, ha van rá mód, egy másik ajtón menjünk ki és így tovább. Amikor már a megújult szokásoknál nyugodtan viselkedik, akkor lehet fokozatosan visszatérni az eredetikhez.